Olvasom, hogy “…leváltották a Nemzeti Múzeum igazgatóját, mert nem volt hajlandó kitiltani a 18 év alattiakat a múzeumból egy World Press Photo kiállításról.”
Árnyalja a képet, hogy L. Simon László azért nem tilthatta ki a 18 éven aluliakat a kiállításról, mert a múzeum alkalmazottainak nincs jogosultsága személyi igazolványt kérni.
Azért így kicsit más a gyerek fekvése – L. Simon László oldaláról.
Ugyanis itt nem az a probléma, hogy kirúgták – az egy munkaügyi per lesz, hogy valóban nem teljesítette a főnöke utasítását, és miért nem, és, hogy jogos volt-e a főnöke utasítása, meg, hogy az un. gyerekvédelmi (!) törvényből, amit ugye a 2/3 által választott, azaz felhatalmazott képviselők, akik a Zemberek érdekeit képviselik szavaztak meg, mennyire levezethető, hogy kik látogathatnak és milyen témában múzeumot -, hanem az, hogy ilyen törvény létezhet és ilyen emberek megszavazhatják és az, hogy ilyen embereket választanak meg és az, hogy ilyenek a választók.
Ez a sztori Magyarországról szól, a magyar emberekről, a NER-ről és azokról, akik ezt létrehozták és támogatják – többek között L. Simon Lászlóról is szól – és rólunk, akik ebben az országban élünk és nem tetszettünk forradalmat csinálni sem 1989-ben, sem azóta semennyiszer és most sem csinálunk forradalmat, csak néhányan megrökönyödünk, néhányan kárörvendünk, meg néhányan azon lamentálunk, hogy van lejjebb, meg lejjebb, meg méglejjebb. És majd jön 2024 és ugyan ezt a rendszert fogjuk újra megerősíteni abban, amit csinál és megintcsak nem lesz semmilyen forradalom, aztán jön majd 2026 meg 2030 és lassan már a hamut is mamunak mondjuk, és még mindig összecsapjuk a kezünket egy hasonló hír hallatán és szégyenkezünk megint egyet, vagy már nem is szégyenkezünk csak legyintünk, vagy már nem is legyintünk. Jobb esetben elmehetünk egy öregek otthonába, ahol majd öreg bácsik és nénik vesznek körül és talán szervezünk magunknak színházi előadásokat meg felolvasóesteket, talán még öregedő standuposokat is meghívunk függetlenül attól, hogy kifestjük-e magunkat, vagy sem.