A vízjelről.
Azoknál a képeknél tudom elképzelni a vízjel használatot, amelyek képviselnek valamilyen kézzelfogható értéket, legyen az üzleti vagy esztétikai/művészi érték.
A szerzői jog is úgy fogalmaz, hogy az alá tartozó alkotás – “mű” – a szellemi tevékenységből fakadóan legyen egyéni, eredeti jellegű. “Az eredeti jelleg megállapításához elengedhetetlen, hogy az adott körülmények között lehetőség legyen többféle kifejezési módra, ezek közül a szerző egyéni módon választhassa és válassza ki a kifejezési módok egyikét vagy másikát. Az eredetiség az alkotás önállóságát, különlegességét, más művektől való különbözőségét, elhatárolhatóságát, azaz az általa okozott benyomás megismételhetetlenségét
fejezi ki.”
“A fotóművészeti alkotások egyediségének megállapításához szempont lehet például az elkapott pillanat jellege, a nézőpont kiválasztása, az expozíciós idő, a speciális optika megválasztása, a szűrők használata.”
Ma, ha valaki vesz egy bármilyen gépet és elkezd vele kattintgatni, hajlamos “fotóművésznek” titulálni magát és “photography” szót biggyeszteni a neve mellé. A művészethez azonban ennél nagyságrendekkel többre van szükség: nem árt ismerni a különböző művészeti ágak alkotóit, alkotásait – kifejezetten a festészetre és a festőkre, mint a fénnyel, színekkel való alkotásra gondolok, illetve a fotográfia történetének kimagasló alakjaira és műveire – és nem baj, ha a fotósnak van egyedi látásmódja, vagyis nem ugyan azokkal a nézőpontokkal, elképzelésekkel, technikai és vizuális tudással rendelkezik, mint az átlag fotóeszközt használó alanyok. A művészet tudatos alkotás, amelyben benne van a hagyományos szabályismereten kívül az egyedi kreativitás és a szabályoktól való megmagyarázható eltérés bátorsága is. Valahogy így magyarázható az egyedi jelleg és az eredetiség jelentése.
Ha a fenti értékekkel – legyen ez üzleti, vagy művészi – nem rendelkezik egy fénykép, akkor azt vízjellel ellátni szerintem nem indokolt. Ha van egyedisége, eredetisége – és emiatt alkalmas arra, hogy a fotós márkáját, “brandjét” építse -, van üzleti értéke – mert pl. megrendelésre készül és máshogy nem biztosítható, hogy a szerzője az esetleges megosztásoknál beazonosíható legyen – akkor van jogosultsága a vízjelnek. Egyébként meg tök fölösleges szerintem, sőt, bizonyos esetekben – amikor a kép totál átlagos, ötlettelen, tucatkép és/vagy texhnikailag hibás, értelmezhetetlen mondanivalójú, vagy még mondanivalója sincs (esztétikai értéke sincs) – még visszatetsző is, ha valaki vízjelezi a képét. Ezt már csak azzal lehet fokozni, ha egy totál sz@r képen a vízjel még a “photography” vagy azzal egyenértékű karakterláncot és/vagy valami gagyi, ingyenes logókészítő szoftverrel készített stilizált fényképezőgépet is tartalmaz.