CSAK AZ ÁLOM KAPUJÁBAN…
Mikor lehúnyod szemed s lelked az álom csillámló ösvényén halad túl a vágyakon: leküzdesz minden földi béklyót s pillangó-könnyű álomszárnyakon lebbensz át a lét-nemlét határon.
Mikor lehúnyod szemed s lelked az álom csillámló ösvényén halad túl a vágyakon: leküzdesz minden földi béklyót s pillangó-könnyű álomszárnyakon lebbensz át a lét-nemlét határon.
A széllel kezdődött. Először észrevétlenül változott meg az iránya. Nem is tűnt fel senkinek, az öregek – akik valaha együtt éltek a természettel – pedig
Két téma jutott mára, de hasonlóságuk miatt mégis egy cím alá kerülnek. A kommunikációs kapcsolatok két, hétköznapi megjelenésével összefüggő megfigyeléseim képezik e rövid (?) iromány
Barátom felesége mesélte a napokban a következő történetet: Volt egy egyszerű csajszi, aki nem volt túl iskolázott – szerény körülmények között nőtt föl, lehetősége sem
Mondják, az élet egyszerűbb lenne, ha mi, emberek nem bonyolítanánk túl a dolgainkat. Megint egy közhely, de megint azért, mert annyira igaz. Persze a válasz
Érdekes egy faj az ember, az már biztos. Néha elcsodálkozom azon, hogy értelmes emberek mennyire nem tudják megérteni egymást, de ilyenkor aztán eszembe jut Feldmár
Közhely, hogy az idő kerekét sem megállítani, sem visszafelé forgatni nem lehet. Attól közhely, hogy igaz. Minden, ami velünk történik már történelem. Még az a
Mondd el, kérdezz, vitatkozz, fűzz hozzá, vagy csak úgy.