Véletlenek sorozata? Sors? Mit gondolsz, mi fonja életed fonalát?
Talán a párkák szővik sorsod hálóját, vagy különös egybeesések sorozata az, amit a cselekmények, események egyenes, néha girbe-gurba vonalának látunk? Volt már, hogy visszanéztél sok-sok év távlatából, és felfedezted azt az irányt, melyet akkor, és ott, amikor a dolgok történtek, még nem tudtál egységbe rendezni?
Miben hiszel? Abban, hogy létednek értelme, eleve elrendelése van, vagy inkább abban, hogy arra mész, amerre az aktuális széljárás fúj?
Történtek már veled olyan dolgok, amelyekre úgy néztél vissza, mint amelyek megtörténte az idő távlatából törvényszerűnek tűnt?
Volt már, hogy úgy érezted fel kell adnod a kényelmesebb, esetleg konfrontálódástól megkímélő álláspontodat, mert egy belülről fakadó, sürgető, vagy nyomasztó érzés inkább az összeütközést választotta, mint a kellemesebb megoldást, és aztán később kiderült, hogy a megérzésed megmentett valami katasztrófától?
Talán többször kellene a belülről jövő – néha túlságosan halkan dörömbölő – hangra hallgatnunk, mint az érvekkel, meggyőzéssel, logikával, vagy éppen a gyengeségeinkre, vagy „ki, ha én nem” egónkra hallgató, külső meggyőződésekre, meggyőzésekre.
Talán érdemes lenne többet figyelnünk belső hangunkra; arra a lényünkre, aki az időn és a téren kívül, talán egy egészen mási dimenzióból óvja sorsunkat…
Életünkbe senki (semmi) nem lép be véletlenül, mert amit véletlennek érzékelünk az részleges vakságunk következménye. Olyan mozzanat, melynek előzményeit nem látjuk, tehát nem ismerjük fel logikáját, elkerülhetetlenségét, és sorsunkat alakító szándékosságát…Szepes Mária