Belecsapok a közepébe:
egyrészt tök jó, hogy (amikor én voltam, azaz 2024. október 23-án) meglehetősen sokan látogatták a kiállítást. Másrészt elszomorító, hogy egy ilyen, fontos témákat bemutató tárlatot nem a megfelelő színvonalon és helyen tarthatnak meg a rendezők.
Akik korábban nem voltak World Press Photo kiállításon: sok éven keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum adott otthont a tárlatnak. A helyszín jelentőségét szerintem nem kell mélyen taglalnom; aki érteni kívánja, pontosan érzi a két helyszín közötti különbséget.
A félkész Biodóm „alagsora” semmiképp sem méltó helye az anyagnak.
Önmagában nem a csupasz betonfalakkal van a gond, hanem a helyszín jelentőségével és az adottságaival; szűk, párás, nem lehet megfelelő távolságba kerülni a képekkel, mert nincs hely. Nincs tered belátni a képet, elolvasni a szöveget, netán kicsit el is meditálni a látottakon, olvasottakon. A Biodóm pedig a maga torzójával is azt hangsúlyozza, hogy ez a kiállítás csak megtűrt tárlat; talán csak azért nem tiltották be, hogy ne legyen belőle még egy támadási felület. Azon viszont csodálkoztam, hogy az LMBTQI emberek hányatott sorsát bemutató blokkot se nem fóliázták, se nem kerítették el (talán nem volt hely a szeparációra).
A kiállított képek egyébként jól válogatottak. (Sajnos) szokásos módon bemutatják a világ válsággócaiban élő emberek (köztük rengeteg gyerek) szenvedéseit, a környezetünk pusztítását, az egyre élhetetlenebbé váló ökoszisztémát, a hatalom visszaélését a saját vagy más népek polgáraival szemben.
A világ továbbra is pusztul, reményre semmi okunk nem lehet.
Üdítő folt a tárlaton az On The Spot minikiállítás, melyet külön is figyelmébe ajánlok mindenkinek, aki 2024. október 27-ig ellátogat a World Press Photo 2024-es tárlatára a Biodómba.
(zárójel: Press igazolvánnyal nincs kedvezmény; az 5.000 Ft-os belépőt sajtósoknak is meg kell vásárolniuk. A nyugdíjas belépő ára 4.000 Ft)
info: a képek iPhone 12 Pro mobiltelefonnal készültek.
