Húha!
Azt hittem, csak magamnak írogatok itten , de látom, hogy még olvasni is járnak ide emberkék. Ezexerint jól meg kell gondolnom mit is írok, mert még a végén kiderülhet, hogy csak fecsegek tartalom nélkül és akkor mi lesz???
Persze ez csak vicc volt, azért annyira nem ijesztő ez a dolog.
És ígértem (magamnak persze az előző bejegyzésben még), hogy még később folytatom a futással kapcsolatos gondolatsort, amit meg is fogok tenni.
De ezek után majd 2x meggondolom, mit írok… (és ez megint csak vicc – persze, hogy nem befolyásol mások véleménye)
Zárójelen kívül, ha már a mások véleményéről van szó – és most megint meg kell magyaráznom valamit, bár most dolgoznom kéne, de megpróbálom rövidre fogni -: sokszor hallottam egy számomra igen kedves embertől (és majd Róla is ejtek szót egyszer talán), mikor előadást tartott a következőt: NE HIDD EL AMIT MONDOK.
Először nem értettem, de mivel mindig elmondja – csak mindig kicsit máshogy magyarázza el – a második alkalomra (látszik, hogy gyenge elméjű medvebocs vagyok) nekem is leesett.
Miért is ne higyjek Neki? Azért, mert a HIT feltétel nélküli elfogadást jelent. Azt, hogy nem gondolkodom el azon, amit mond, hanem elfogadom mindenféle kétely, és egészséges szkepticizmus nélkül. A hit teljes azonosulást jelent, megfosztva minket attól a tulajdonságunktól, – amiről nálam okosabbak azt mondják, ez különböztet meg minket az állatvilágtól: a gondolkodástól. Szóval jó a hit, ha tudjuk, hogy mi az és mire használjuk.
Ha hiszek valamiben, vagy valakinek, akkor nem gondolkodom el azon, hogy az igaz-e, vagy sem (persze majd az igazság témán is elmélkedünk egyet, de itt most nem ez a lényeg). Egyszerűen elfogadom, attól függetlenül, hogy az én életemben és rám, úgy és abban a formában fedi-e a valóságot. Merthogy különbözőek vagyunk, más dolgokat élünk meg, máshol születtünk, más a neveltetésünk, hadd ne soroljam. És ráadásul amit elhiszünk másoknak, arról nem tudhatjuk BIZONYOSAN, hogy nem azért mondja-e, mert befolyásolni akar bennünket… Nézzünk csak körül, hány olyan embert ismerünk, aki hisz valamiben, vagy valakiben, miközben mi pontosan látjuk, hogy az a valami, vagy valaki csak csúnyán megvezeti őt. Szerintünk, mert persze ki tudja, hogy neki nincs-e szüksége erre a megvezetettségre.
De visszatérve a véleményekre – mert úgy látom ez a téma is parttalan eszmefuttatássá kezd válni 🙂 – miért is nem számít ki, mit mond? Hát azért, mert nem hiszem el, amit mond. Nem hiszem el, de megvizsgálom, hogy az én életemre, a gondolkodásomra van-e hatással. Ha úgy látom, hogy nincs, akkor nem foglalkozom vele. De ha érdekesnek találom a gondolatot, abban az értelemben, hogy egy más szempontot ad, egy olyan perspektívát nyújt, ami eddig elkerülte a figyelmemet, szélesíti a látásmódomat, gazdagít, élményt nyújt, vagy elgondolkodásra késztet, azzal már tudok mit kezdeni.
Végül mégiscsak hagyom magam befolyásolni 🙂