napos oldal

Voltál már úgy, hogy úgy érezted, a Világ összeomlik Benned?

Amikor azt hitted, hogy mindennek vége? Úgy érezted, innen már nincs kiút, minden és mindenki összeesküdött ellened, és még azok sem értenek, akikről azt gondoltad közel állnak hozzád? Vagy csak nagyon magad alatt voltál valami miatt, mert éppen összecsaptak fejed fölött a hullámok? Megzuhantál anyagilag (közben meg máskor sem voltál jó helyzetben), vagy azokban csalódtál, akik iránt mélyebben éreztél? Végül is mindegy mi az ok, az érzés, az okozat a lényeg: nincs tovább. Ennyi volt. Elérted a határaidat, rettegsz, hogy mit fog hozni a holnap, vagy már a rettegés is elmúlt, és katatón állapotban várod a megsemmisülést.

És mégis itt vagy, mert olvasod a soraimat. Nem haltál meg, nem gyűrt le a félelem, nem jött a kaszás, nem állt meg a szíved a rettenettől, és valahogy túljutottál a mélyponton. Lehet, hogy csak az egyiken, vagy épp az elsőn, de túljutottál rajta. És az is lehet, hogy tegnap, mikor kinéztél az ablakon, vagy ki is mentél a szabad ég alá, jó kedved volt. Nem azért, mert a gondjaid megszűntek volna, csudát! Azok továbbra is ott vannak, ahol tegnapelőtt voltak. Mégis valami változott. Nem tudod, hogy mi, de mégis volt változás. Talán a Napsütés tette. Talán csak az, hogy a hosszú, hideg és sötét napok után picit melegebb lett: fényesebb, vidámabb, dalosabb, világosabb, felhőtlenebb. Talán a friss levegő az oka, talán egy madár hangja, talán csak az, hogy kialudtad magad. Nem tudod mi történt, de valami megváltozott.

És az is lehet, hogy ma megint minden borúsabb. Ma megint hidegebb van, a Nap is kevesebbet sütött, szelesebb is volt az idő. Lehet, hogy ma megint úgy érzed, mindennek vége. Pedig tegnap sem volt másképp! Tegnap mégsem érezted ANNYIRA elveszettnek magad.

És tényleg nem változott LÁTSZÓLAG semmi. Az idő ugyanúgy múlt, mint máskor, a természet végezte a saját dolgát: nem figyelt rád, nem akart megvígasztalni, csak történt minden a maga módján.

Mégis változott valami. De az a változás Benned történt.

Egyes-egyedül a Te gondolataid változtak meg! Csupán annyi történt, hogy – Isten a megmondhatója mi oknál fogva – a Te hozzáállásod alakult át, Te nézted más szemszögből a dolgokat. Egyedül azért volt tegnap minden egy picit/nagyon jobb, mert Te máshogy gondoltál magadra és az életedre. Más volt a fókuszod. Arra összpontosítottál, ami szép és ami könnyed és világos és jó, ahelyett, hogy a gondolataid a rossz és kellemetlen és gonosz és förtelmes dolgokra irányítottad volna.

A következő mondatom nem fog tetszeni Neked, mert ha elfogadod, akkor rá kell jöjj, a felelősség azért, hogy mit veszel ki az életedből a Tiéd, de fel kell világosítsalak: rosszul teszed, ha zsigerből elutasítod amit mondok. Ugyanis attól, hogy nem tetszik, még kivételesen Rád is vonatkozik: egyedül rajtad áll vagy bukik, hogy milyen az életed! Jöhetsz most persze a kifogásokkal, és mondhatod, hogy: a körülmények, meg a munkahelyem, meg a családom, meg a gyerekek, meg a szomszéd, meg a válság, meg a kormány, meg a cigányok, zsidók, arabok, oroszok, németek, bőrfejűek, csalók, sikkasztók, tolvajok… A lényeg attól nem változik: az, hogy hogyan érzed magad a bőrödben, csakis rajtad áll.

Rosszul érzed magad? Magadnak köszönheted. Jól érzed magad? Magadnak köszönheted.
Vigyázz! Nem mindegy mire gondolsz!

Sz. J. barátom, köszönöm, hogy tanulhattam Tőled!

(csak beavatottaknak: egyszerűen leellenőrizheted helyesen gondolkodsz-e. Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor igen)