Út a vadonba

 

Végre, nagyon sok idő után rászántam magam, hogy megnézzek egy szép-szomorú filmet, amire már legalább fél-, de az is lehet, hogy egy éve készülök. Eddig azért nem néztem meg, mert tudtam, hogyan fejeződik be a történet. De ma erőt vettem magamon, és végignéztem. 
 
Nem hiszem, hogy vannak véletlenek, de még engem is megdöbbent, hogy a dolgok néha mennyire összevágnak… 
 
De talán az is közrejátszott abban, hogy pont ma vettem elő a bontatlan dvd-t, és vettem rá magam a filmnézésre, hogy ma reggel (vagyis inkább délután) úgy ébredtem, hogy csömöröm van. 
 
Csömöröm attól a világtól, amiben élek. Attól, hogy reggelenként szigorú arcú embereket látok az utcákon. Attól, hogy agresszívak az emberek az utakon. Attól, hogy egy gyönyörű telihold nem csal mosolyt az arcokra. Attól, hogy 30 év fölött valahogy a nők megkeményednek. Attól, hogy sablonszövegeket mondunk. Attól, hogy annyira komolyan vesszük magunkat. Attól, hogy nem törődünk a környezetünkkel. Attól, hogy nem törődünk a kapcsolatainkkal. Attól, hogy annyira felszínesek vagyunk. Attól, hogy elfelejtettünk gondolkodni. Attól, hogy elfelejtettünk szeretni. Attól, hogy nincs bennünk kedvesség. Attól, hogy merevek vagyunk. Attól, hogy nincs bennünk humor. Attól, hogy mi vagyunk a legfontosabbak. Attól, hogy a pénz az úr. Attól, hogy nem tiszteljük a másik embert. Attól, hogy nem tiszteljük a többi élőlényt. Attól, hogy mindig mások a hibásak. Attól, hogy mástól várjuk a boldogságot. Attól, hogy elvesszük egymás életét. Attól, hogy nem hagyjuk a gyerekeket, hogy maguk fedezzék fel a világot. Attól, hogy mindent jobban tudunk másoknál.  Attól, hogy nincsenek példaképeink. Attól, hogy nem vagyunk példaképek. Attól, hogy nem bízunk senkiben. Attól, hogy nem nyitjuk ki a szívünket. Attól, hogy hazudunk másoknak és magunknak is. Attól, hogy mindig nekünk van igazunk. Attól, hogy magasabb rendűeknek hisszük magunkat másoknál. Attól, hogy nem a saját életünket éljük, csak megpróbálunk olyanokra hasonlítani, akiket a hazug világ felmutat elénk, és buta módon elhisszük ezt a cukormáz-világot… Attól, hogy nem tiszteljük az Életet…
 
Szeretnék tenni valamit azért, hogy a világ jobb legyen.
 
Ez a 2010-es fogadalmam.
 
És a saját világomat én alakítom, tehát ez így is lesz.
 
Tudom, hogy egyedül kevés vagyok ehhez, de szeretném, ha sokan csatlakoznának. Mindenki a saját világában, a saját világával. Legyünk az idén jobbak, szeretetreméltóbbak, figyelmesebbek, kedvesebbek, rugalmasabbak, türelmesebbek, empatikusabbak, szerényebbek, alázatosabbak, humorosabbak, nyitottabbak, békésebbek, vidámabbak, járjunk nyitottabb szemmel, vegyük észre, hogy a Föld ahol élünk, egy csodálatos hely. Őrizzük meg ezt a csodát másoknak is.