– Mondd, mi a legnagyobb átok az életben? – kérdezte egy tanítvány a Mestert.
– A humortalan ember – válaszolt az.
– Mert sok gondod lehet: lehetsz beteg, elgyötört, fáradt, nincstelen, boldogtalan, testi hibás, lélekben elveszett, de ha magadban őrzöd a humor szikráját akkor bármin túljuthatsz. És ha olyanok vesznek körül, akik látják az Életben a játékosságot a jókedvet és a humort, akkor már nem vagy bajban: ők kihúzhatnak minden kétségből, s őket te is kisegítheted.
– De ha egy humortalan emberrel találkozol, akkor menekülj! Ő az, aki semmiben nem találja meg azt, amitől érdemes e világon létezni: erkölcsi magasságokban képzeli magát, s ő az, aki mindenről tévedhetetlen véleménnyel rendelkezik. Fontossága tudatában ítéletet is mond mindenki másról, magát azonban még véletlenül sem helyezné górcső alá. Nem úgy a többieket!
– Nehogy azt hidd azonban, hogy ő nem tud mosolyogni! Tud ő, de csak a saját „humorán”… Másét azonban nem érti és személye elleni támadásnak vesz mindent, mely sajátságos erkölcsi felfogásával nem egyezik.
– Én mondom Neked, hogy kerüld a humortalan embert, mert ha teheti eltapos, és csak megkeseríti életed.