… és akkor kérte az egyik tanítvány a mestert:
– Kérlek, beszélj nekünk az igaz szeretetről!
És a mester ezt mondta:
– Neki is vannak igazságai – hiszen máshogy nevelkedtetek, más élmények értek, más az előéletetek – és neked is vannak igazságaid.
Értsd meg az Ő igazságait, és ne akard a tieidet ráerőltetni, de ne is vedd át az övéit, mert nem élheted az Ő életét. És Ő sem a tiédet. De azt se várd, hogy Ő megértsen téged, hiszen akkor már a te igazságodat várod Tőle is…
Helyezd magad az Ő helyébe és gondold át: az Ő szempontjából tökéletesen igaza van.
Értsd meg, és ha nem értesz vele egyet, ne fogadd el! De ne azt szeresd, akit szeretnél látni benne: ne azt, akivé SZERINTED válhatna, mert akkor nem Őt szereted.
Gyönyörködj benne önzetlenül azért, mert olyan amilyen: egyedi és megismételhetetlen. Amikor megszeretted, úgy szeretted meg, ahogyan volt, éppen ezért ne akard megváltoztatni, mert pont az fog belőle elveszni, akit megszerettél. Mint ahogy a virágot is a tápláló földjében szeretted meg. Ha megváltoztatod: levágod és hazaviszed, akkor elpusztul. Már nem AZ a virág lesz.
Ha különállóként – és nem a saját képeteke faragva – is tudjátok szeretni egymást, akkor az egy szerencsés találkozás és az idők végezetéig is kitarthat. Ha együtt, egymás mellett fejlődtök.
De ha nem tudjátok a másikat MÁSnak szeretni, akkor inkább álljatok tovább és adjatok egymásnak esélyt egy igaz szerelemre.
(D. I. barátom, köszönöm, hogy megihlettél 🙂 )