Rengeteg dolog van, amihez nem értek, és talán van egy kevés, amihez valamit konyítok. Éppen ezért szívesen fogadom a kritikát és mások véleményét, hiszen buta ember az, aki azt hiszi, mindent jobban tud másoknál. Mert azért valljuik be őszintén, mindenhez nem lehet érteni.
A házasság pont egy fehér foltja esendő létemnek, talán ezért is olvasgatom érdeklődéssel mások gondolatait erről a felelősségteljes „intézményről”.
Álljon itt hát egyik kedvenc íróm néhány gondolata a mások és saját okulásomra is. Talán Te is találsz benne néhány megszívlelendő jó tanácsot, amiért érdemes volt ide látogatnod.
[…] Ha legfelsőbb igazságérzetünk szerint akarunk élni, és le kell mondanunk a feleségünkről vagy a férjünkről, akkor egy boldogtalan házasságról mondunk le, és cserébe megismerjük, megkapjuk önmagunkat. Ám ha egy házasság úgy jön létre, hogy két olyan ember találkozik, akik már korábban megismerték önmagukat, micsoda nagyszerű kapcsolat kezdődik, mint a forgószél! […][…] szerintem azért vagyunk, hogy szeretetet adjunk, amit milliónyi különféle próbatétel során mutathatunk ki. Millió olyan lesz, amikor nem álljuk meg a próbát, és milliónyi olyan, amikor megálljuk. Sehol sem kínálkozik annyi próbatétel minden nap minden percében, mint az évek hosszú során át egy másik lélekkel töltött, bensőséges hétköznapokban. […][…] a valódi frigy nem abból áll, hogy két ember átrohan valamiféle hídon, virágot dobálók, meg szalagokat lengetők sorfala közt, hanem abból, hogy amikor visszatekintenek a létidejükre, rájönnek: a hidat ők ketten, a saját kezükkel építették. […][…] Se feleségnek, se férjnek nem áll módjában boldoggá vagy boldogtalanná tenni a másikat. Ehhez olyan erő kell, amit mindenki csak saját magában lelhet meg. Önmagát mindenki csak maga képes boldoggá tenni. […][…] soha ne tételezd fel, hogy a feleséged gondolatolvasó, és megérti ki vagy te valójában, vagy hogy tudja mit gondolsz, vagy mit érzel, mert ha abból indulsz ki, az végtelen fájdalom forrása lehet. Talán megérti, talán időnként tudja, de ne várd el tőle, hogy egy szikrával is jobban megértsen téged, mint amennyire te megérted őt. Dönts úgy, hogy akkor leszel boldog, ha azt teszed, amit tenni kívánsz. Ha őt bosszantja a te boldogságod, vagy ha téged az ő jókedve dühít, akkor ti nem házasságban éltek, hanem olyan kísérletben vesztek részt, amely eleve kudarcra van ítélve. […][…] a házasság nem hasonlítható semmihez, semmi máshoz, ami az életben történhet valakivel. Rejtélyes kölcsönös vonzás hozza össze, hihetetlen véletlenek következtében akadunk rá, a lélektársak titokzatosan romantikus körülmények között lelnek egymásra – mégis van egy csomó gond, amit kettőjüknek együttesen kell megoldani, Igaz, elképesztőek lehetnek, évről évre újabb izgalmas próbatételek jelentkezhetnek, de ha hagyjuk elkopni a romantikát, akkor elvész az, ami erőt ad átvészelni a nehéz időket, amelyek során megtanuljuk egymást igazán szeretni. Ha nem tart ki a romantika, sohasem okulunk, sohasem tanuljuk meg, milyen az igazi szeretet. Ha pedig nem tanulunk meg szeretni, a többi próbatételnek semmi jelentősége. […][…] A tapasztalatok, amiket szerzünk, függetlenek a korunktól. […] Az egyetlen útbaigazítás, amit a gyerekeinknek adhatunk, ha példát mutatunk nekik, ha olyanok vagyunk, amilyennek egy fejlett emberi lénynek lennie kell. Szerethetnek bennünket a döntéseinkért, vagy elátkozhatják a földet is, amelyen járunk. De a gyerekeink nem a mi tulajdonaink, és nem gyakorolhatunk felügyeletet fölöttük, ahogy a mi szüleink – akiknek szintén nem voltunk a tulajdonai – sem gyakorolhattak felettünk felügyeletet. […][…] – Nem csak egyetlen titka van a házasságnak.– Hogyan? – Lehet, hogy Leslie szerint van még egy másik titok is?– Akár kettőnket nézzük – mondta -, akár másokat, akik hosszú ideje élnek együtt, azt kell látnunk, hogy igazi szeretet-szerelemmel az ember életében egyszer, legfeljebb kétszer szeret. Ez a szeretet kincs, nagyon kell rá vigyázni. Számomra ez a házasság titka. […]