Kampánycsend előtt egy utolsó gondolat:
Személy szerint nekem csak egy kívánságom van: függetlenül attól, hogy melyik párt kinek mennyire szimpatikus – vagy éppen nem az -, legyen igazuk azoknak, akik a győztesre szavaznak! Mivel mindannyian e kis hazában élünk, úgy gondolom, és úgy is érzem, mindannyiunk közös érdeke, hogy ez így legyen.
Legyen április 11-e másnapjától (jó, jó, április 26-tól) tejjel-mézzel folyó kánaán, érezze mindenki magát Magyarnak, érezze azt, hogy a vezetői (szerettem volna nagy V-vel írni, de ezt még ki kell érdemelni) érte dolgoznak: a választók, az ellene szavazók, a tartózkodók, vagy az érvénytelenül szavazók, a választásra jogosulatlanok, egyszóval az egész Nemzet minden polgára érdekében teszik a dolgukat.
Kívánom, hogy a következő négy év ne a csalódásról, az ellenállásról, az acsarkodásról, és a saját igazságok másokra való eröltetéséről, a bosszúvágyról és az erőből lenyomásról szóljon, hanem végre arról, hogyan is tudnánk egymásnak-egymáson segíteni, hogyan tudnánk ezt az ezer felé széthúzó népet közös értékek mentén összekovácsolni. Remélem, hogy a megválasztott képviselőink felnőnek az Államférfiúi feladathoz, és nem azt fogják nézni, mit tehet az Ország értük, hanem azt, hogy ők mit tehetnek az Országért. Tiszta szívből.
Így legyen.
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
