… ahogy a meditáció sem arról szól, hogy az ember megtanuljon úgy élni, hogy simán, boldogan mindenféle negatív emóció nélkül átússzon az életen. Ez nem egy cél. Egy zen buddhista írta, hogy az, aki az úton van, nem keres menedéket bárkinél, vagy bárminél, amikor bajban van. Nem kér másokat, a barátaitól nem várja el azt, hogy segítsenek neki, vagy bátorítsák őt, hogy a régi énje túlélje azt a bajt, amiben most éppen van. Az igazi barát hajthatatlanul és kérlelhetetlenül arra bátorítja az embert, hogy reszkírozzon, hogy kockáztassa saját magát, és még az elviselhetetlent is elviselje. Mert csak akkor érti meg az ember, hogy mi az, ami benne elpusztíthatatlan, hogyha sokat szenved…