SZÁNDÉKOK


A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve
(ismeretlen szerző)
Voltál már úgy, hogy bármit tettél, bármilyen jó szándék is vezérelt, mégis úgy érezted, mintha minden kicsúszna a kezeid közül? Minden a visszájára fordult, te meg csak álltál megkövülten, értetlenül, és azon morfondíroztál, vajon hogy a fenébe van, hogy senki nem érti meg, mit is akarsz?
Bevallom férfiasan, velem már történt így. És bármennyire is fájdalmas felismerni: nem is egyszer.
És gyakran elgondolkodom azon, vajon hogyan lehetséges, hogy ha mindent megteszek azért, hogy valakivel jót tegyek, mi okozza, hogy mégis oly sokszor félresiklik a szándék, és a jó, amit tenni szeretnék csak egy jóval nagyobb galiba okozójává válik. Vajon miért van az, hogy a szíved, lelked kiteszed, mégis csak pofonokat kapsz, pedig a szándékod tiszta volt és nemes…
Pedig hányszor voltunk már úgy – te is és én is -, hogy jót szerettünk volna tenni a szeretteinkkel? Csak a legjobbat, a legszebbet, a legkülönbet kívántuk nekik, és mégis talán azzal okoztuk nekik a legnagyobb fájdalmat. Megpróbáltuk az általunk helyesnek tartott utat megmutatni nekik, sagíteni őket, ha bajban voltak, talán még össze is súgtunk a barátainkkal, összedugtuk a fejünket, hogy kitaláljuk, mi lenne a tökéletes megoldás, az igazán járható út, ami megkönnyíti a döntéseiket, kihúzza őket a bajból. És hiába a jó szándék, hiába a sok okosság, hiába a helyesnek vélt cselekvés, csak egyet értünk el: a szeretett személy csak még nagyobb bajba került. Próbáltuk megkímélni valamitől és még több bajt zúdítottunk rá.
Egyszer olvastam valahol, hogy mindegy mit teszünk, a Nagy Megmérettetéskor – amikor majd számot kell vetni tetteinkkel és azok következményeivel – csak az fog számítani, hogy a szándék, ami vezérelt, az jó volt-e, vagy sem. Hogy önzetlenek voltunk-e vagy sem. Hogy amit tettünk, tiszta szívből tettük-e vagy sem. De rá kellet jönnöm, hogy a jó szándék édeskevés. Mert hiába cselekszel a szándékod szerint jól: önzetlenül, helyesen, tisztán, és tiszta szívből, ha a tetteid következményei mások számára balul sülnek el.
Mert mi is a jó szándékod? Mi is a jó? Az, ami szerinted az. Ami a te életedben, neked jóként nyilvánul meg. Ami a te tapasztalataid, megélt döntéseid következményeiként neked bevált. Amiről a sok-sok küzdés, tanulás árán rájöttél, hogy segít a saját életedet könnyebben, szebben, helyesebben, okosabban, tudatosabban, hasznosabban, boldogabban élni. Ezek mind-mind jók számodra. De csak a számodra. 
Mert mindaz a tapasztalat, mindaz a tudás, amire életedben szert tettél, az a te életed tapasztalatai, eseményei, átélt küzdelmei után maradt meg benned konzekvenciaként. De ahogyan a te életedet egyedül te élheted meg, a te tapasztalataid csak és kizárólag számodra megélt valóságok. Aki nem ugyan azt az életet éli percről-percre, óráról-órára, évről-évre, az nem fogja ugyanúgy szemlélni a világot és ezért nem fogja ugyan úgy megélni azokat a dolgokat, mint te. És ha még esetleg ikrekként születtek is meg, akkor is egészen más személyiségek vagytok egészen más érzelmekkel, akár egészen más világlátással, lehet, egészen más értelemmel, de ami biztos: egészen más emberek vagytok. Különbözőek. Hogyan is élhetné meg valaki a világát ugyan úgy, mint te, amikor akár ugyan azok az élmények, események, érzések, környezet máshogyan hat rá, mint rád?
Ritka szerencse az életben, ha két olyan ember útjai keresztezik egymást, és vezetnek egymás mellett – mégha rövid ideig is -, akik hasonló élményeken mentek keresztül és hasonló gondolatokkal, világlátással, eszmékkel, értékekkel rendelkeznek. Talán ezer évenként ha egy ilyen konstelláció adódik. Éppen ezért érdemes óvatosnak lennünk a jó szándékainkkal. Mert legyenek bár a legnemesebbek vagy a legszebbek is, nem biztos, hogy azt érjük el velük, amit szeretnénk. De ha el is érjük, mi a biztosíték arra, hogy amit szeretnénk, hogy a másiknak jó legyen, az nem csupán elveszi tőle azt a lehetőséget, hogy saját maga hozza meg a saját életének a saját döntéseit?
Amikor azt tapasztalod, hogy a jó szándékod ellenére balul sülnek el a dolgaid, érdemes egy pillanatra megállni, és elgondolkodni azon, mit mutat a tükörképed. Amit a másikban látsz. Mert ha valakitől – annak ellenére, hogy te csak jót akarsz neki – elutasítást kapsz, akkor nem benne van a hiba. Több, mint valószínű, hogy benned. És ilyenkor jól teszed, ha elgondolkodsz azon, vajon mit tettél, mert az elutasítás csak egy jelzés. Jelzés arra, hogy valamit rosszul értettél. Egy segélykiáltás, hogy állj meg, mert nem arra haladnak a dolgok, amerre menniük kellene. A tükörképed nem tud máshogy kommunikálni veled csak úgy, hogy megmutatja a tetteid következményeit. És ez a szembenézés kiváló alkalom lehet arra, hogy észrevedd: tanulnod kell valamit, amit eddig nem tudtál.
És csak reménykedhetsz abban, hogy nem rontottál-e el valamit véglegesen…