CSAK AZ ÁLOM KAPUJÁBAN…

Mikor lehúnyod szemed s lelked az
álom csillámló ösvényén halad túl a vágyakon:
leküzdesz minden földi béklyót
s pillangó-könnyű álomszárnyakon
lebbensz át a lét-nemlét határon.
 
Akkor nem köt többé az anyag súlyos nyűge
és egy szempillantás alatt keresztülszáguldsz
galaxis-távokon a távoli múltba s jövőbe,
és átlátsz minden okon-okozaton
az Atya jobbján derűsen ülve –
 
                      mindenttudón szemlélve kínt s a szenvedést,
                  boldogságot, szerelmet, gyönyört,
                  fájdalmat és megvetést.
 
Mikor már mindenen túl vagy,
mit tapasztalni lehet,
és nyugtalan gondolat-formáid
atomvilannás-sebességgel
szóródnak szét a távoli űrbe,
és mint boldogságcsillag
százezer évet egyetlen másodpercbe gyűjtve
milliárd fénylő szikraként
a Végtelennel egyesülve
vegyülsz el az azúrkék égbolt alatt,
 
Akkor lehetsz az, ki titkon mindig is akartál:
 
Igazi Tenmagad.
 
(sire-lancelot)