Mindenkitől tanulhatsz

 

Néhány napja megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal. Korábban már említettem egy eseményt, amin részt vettem és ott láttam meg Őt. Volt valami Benne, ami szinte mágnesként tartotta fogva a tekintetem… Biztos voltál már Te is így: érzed, hogy valami van a levegőben. Nem tudod mi az, de valami van, az biztos. Igazából nem is akarod megmagyarázni, mert persze nem is lehet, de jó érzés. Nem feltétlenül testiségről (kémia), vagy szerelmi kapcsolatról (érzelmek) ábrándozol, egyszerűen a rezgés, ami körülvesz, megváltozik.

Kivételesen szerencsésnek érezhetem magam, mert a buli végén (igaz, én eléggé ittas és emiatt kellőképpen bátor – és ilyenkor azt hiszem magamról: lehengerlő – voltam) néhány szót sikerült váltanunk, és a lány volt olyan elhamarkodott, hogy megadta az e-mail címét. Így aztán néhány nap múlva egy józan találkozáson kaptuk magunkat, ahol – számomra legalábbis – egy nagyon jót beszélgettünk.

A beszélgetés közben – mikor is tisztáztuk, hogy egyikünk sem akar a másiktól semmilyen párkapcsolat-jellegű tevékenységet, ezáltal a polémia titkolt érdekek okozta bujkáló feszültségek nélkül folytatódhatott – I. (nevezzük most csak így a szépséges leányzót) mondott egy mondatot, ami e poszt létrehozásának kiinduló oka volt. Az ominózus passzus pedig valahogy imígyen hangzott: “sokkal többet tanulhatok tőled, mint te tőlem (mondja I. gondolva a tizensok év korkülönbségre utalva), de ha néha meg tudlak nevettetni, és ez neked így megfelel, akkor az már jó”.

Akkor és ott mondtam Neki erre néhány gondolatot, ami hirtelen eszembe jutott, de úgy éreztem ez a felvetés több annál, hogy csak úgy hagyjam az idő ködében elveszni.

Érdekes, hogy ahogy múlik az idő, és tanulunk, tapasztalatokat szerzünk, netán még némi szellemi fejlődést is fel tud mutatni néhányunk, úgy gondoljuk egyre inkább és egyre biztosabban, hogy amit tudunk, az valahogy úgy is van. Harmincpár éves korára az emberek úgy általában elkezdenek tévedhetetlenné válni. No nem mindenben, de azért egyre több témában, területen gondolják azt, hogy amit megtapasztaltak az örök érvényű igazság. És persze, ez a másik ember életében is iránymutató, sőt mi több szinte mindenkire érvényes dogma. Hiszen mi másért vitatkoznának szinte késhegyig menő küzdelemben az emberek, meg akarván győzni a vitapartnerüket a saját gondolataik – ne adj Isten ideológiáik – időtállóságáról, alapvetéséről. Vannak olyan témák, gondolatok, eszmék, amik a hitre épülnek. Hiszem, tehát nem kételkedem. Vagyis nem gondolkodom. Pont az a hit esszenciája, hogy el kell fogadni feltétel, kételkedés, gondolkodás nélkül.

Úgy látom az életünk sok ilyen apró, és nagyobb hitre épül. Vannak dolgok, amiket nem akarunk megmagyarázni, és nem is várjuk el, hogy megmagyarázzák őket. Bizonyos szempontból ez nem csak kényelmes, hanem biztonságos is. Ha néhány hitbéli kérdésre válaszokat keresnénk, talán pont a jól kitalált világunk alapjait kellene megkérdőjeleznünk, és igen, akkor talán minden széthullana, amit eddig hosszú évek kemény munkájával felépítettünk. Leomlanának a falaink, amivel körbevettük magunkat, és ott lennénk pucéran, rádöbbenve, hogy az egész életünk egy illúzió káprázatába veszett bele. Sajnos az illúzió most is ott van. A király meztelen. Csak nem mondja meg neki senki.

Egyik ilyen hitünk az, hogy minél idősebbek, tapasztalatabbak vagyunk annál többet tudunk a világról. De legalábbis azoknál biztosan többet tudunk, akik fiatalabbak nálunk. Néha a fiatalabbakkal is sikerül ezt elhitetnünk, és ez beláthatatlan következményekkel járhat: kiölhetjük belőlük azt a hajtóerőt, ami a világ folyamatos fejlődéséhez vezet. Gondoljunk csak néhány híres gondolkodó, felfedező, feltaláló fiatalkori élményeire: szinte minden önéletrajzból kiderül, hogy a felnőttek, vagy az iskolarendszer nem nézte jó szemmel próbálkozásaikat. Hál’ Istennek, azért vannak, akik a rengeteg gáncs ellenére sem adják föl. De mennyien lehetnének, ha azok sem adnák föl, akiket sikerül mégiscsak elnyomni, megnyomorítani…

De visszatérve a mondandóm elejére, mit is adhat egy több, mint évtizeddel fiatalabb ember egy nálánál több, mint évtizeddel idősebbnek? Egy olyan nézőpontot, ami egyedüli, és kivételes. Ami csak általa létezik, és ami nem lenne, ha Ő nem lenne. Különleges élményeket, különleges gondolatokat, különleges történeteket. Tanulságokat, vidámságokat, jó pillanatokat, szép napokat, és szomorúakat. Színeket, érzéseket. Melegséget és keménységet, ideológiákat és világnézeteket. Ezernyi és még annál is több új dolgot. Egy egész élet történetét, egy másik élet egészen más tapasztalatait. Egy igaz mesét.

Egy új világot.

Azért egy Új Világ megér egy misét…